Archívum

Kategória

Tanár vagyok és magántanár szeretnék lenni, hogyan lehetek az?

2017. 11 25.

Mint tudjuk, az ember holtig tanul. De mi van akkor, ha a tanulóra akkora nyomás nehezedik, hogy úgy érzi, szó szerint belehal a tanulásba? Ilyenkor lép a képbe a magántanár, aki nagyon gyakran életmentőnek bizonyul.

A tanulók – legyenek általános iskolások, középiskolások vagy éppen szorgalmas, dolgozó felnőttek – figyelme megosztott: az órákon való helytállás és a rendszeres készülés, a munkahelyi hajtás, valamint a családi és egyéb iskolán és munkahelyen kívüli programok felemésztik szinte az összes energiájukat, míg végül csak annyi erejük marad, hogy agonizálva elnyúljanak az ágyon. Ez a szörnyű igazság. Ezek után felmerül Benned a kérdés, kedves olvasó: “Akkor meg mi értelme magántanárt keresni, ha amúgy is szűkös a napirend, és fáradt az agy?” A válasz nem is lehetne egyszerűbb. Éppen a magántanár az, aki fel tudja, és fel is rázza az elfásult kedélyeket, felfrissíti az agyat, és biztos támaszt nyújt a tanulásban. De ezt Te is nagyon jól tudod, hiszen ha itt jársz, és olvasod a cikket, valószínűleg azért teszed ezt, hogy megtudd: hogyan kell magántanárként működnöd a mai világban.

Ez aztán a merész kijelentés, gondolod. Én mégis azt mondom, jobb, ha újra átbeszéljük az egészet. Te, aki nagy valószínűséggel tanárként dogozol a munkaidődben, vagy netán annak készülsz, biztosan adtál már legalább egy tucat magánórát. Pontosan tudod, hogy megy ez, tisztában vagy a rendszerével, azzal, hogyan kell beosztanod az idődet, hogy kiket fogadsz, ésatöbbi.

Vagy nem. Lehet, hogy egyáltalán nem hiszel ebben az egészben, azt vallod: mindenkinek a saját ritmusában, saját metódusa szerint kell elsajátítania a hőn áhított – vagy éppen sajnálatos módon kötelező – tanokat. Ez esetben engedd meg, hogy meggyőzzelek, miért is érdemes belefognod ebbe az egészbe. Ha pedig – mint ahogy azt már említettem – otthon vagy a témában, arra kérlek, ne hagyd el ezt az oldalt, olvass tovább, hátha találsz valami használható ötletet, hisz tudod: “holtig tanul az ember”.

A magánoktatás előnyei

Először is tisztázzunk valamit. Nincs olyan, hogy rossz tanár. Akik már jártak egy-két magánórán pontosan tudják ezt, s ha mégis úgy érzik, az aktuális tanítójuk nincs velük egy hullámhosszon, akkor se szabad feladniuk a reményt. A magántanárságban éppen az a legfőbb pozitívum, hogy kis keresgélés után megtalálhatod a személyiségedhez legjobban illő oktatót, vagy éppen fordítva, a szimpatikus tanulót, akiről pár perc beszélgetés után kiderül, tudsz-e neki tanítani valamit, vagy közlöd vele, Te nem vagy alkalmas a feladatra, de ne aggódjon, tudsz mást ajánlani magad helyett.

Itt következik a második előny: a tanárok kapcsolathálózata. Tudjuk, hogy manapság háromból két tanár otthon is tanít. Munkahelyi, egyetemi, illetve baráti ismeretségük révén rengeteg kollegával tartják a kapcsolatot, gyakran konzultálnak is egy-egy tanulóról, például, ha az egyikük már az iskolában tanította az illetőt, és ismerősét ajánlotta további ismeretszerzés céljából. Ebben a szoros információáramlásban még akkor is könnyen találsz magadnak tanárt és tanulót is, ha mondjuk az első két-három alkalom vakvágányra futott ilyen vagy olyan okokból.

A piszkos anyagiakat se hagyjuk ki a sorból, hé! Magánórákkal pluszpénzhez lehet jutni. Attól függ, mennyit vállalsz magadra, szabadidődtől függően, és hogy milyen árakat szabsz az adott órák függvényében. De vigyázz! Lehetsz bármilyen jó fej, tájékozott és segítőkész, ha túlértékeled az órát és a leadott anyagot, tanítványaid elpártolhatnak tőled. A diákoknak az a legfontosabb, hogy kényelmesen, pörgősen, szakszerűen, de mindenképpen – persze a “magántanár piachoz” képest – olcsón, jutányos áron jussanak hozzá ahhoz, amit éppen keresnek.

A magánoktatás részletei

Fontos pont a környezet. Biztosan egyetértesz azzal, hogy otthon kényelmesebb tanítani, mint az iskolában. A cukrászdában egy kávé mellett, otthon, a konyhapulton csücsülve, vagy mondjuk a kanapén helyet foglalva sokkal, de sokkal könnyebb és élvezetesebb magyarázni, mint a tábla előtt flangálni és krétával karistolni, miközben vörösödő ábrázattal próbálod átordítani a hangzavart. Ha nyugodt körülményeket tudsz teremteni, mindkettőtök számára jövedelmezők és élvezetesek lesznek az órák. Nem kizárt, hogy mindketten úgy fogjátok érezni, ezek az alkalmak nem csak jó hangulatban telnek el, de még hasznosak is. Pár hét után Ti is úgy fogtok gondolkodni a közöttetek kialakuló kapcsolatról, mint a Casablanca Rick-je: “This is the beginning of a beautiful friendship.”

Interaktivitás és emberismeret. Két szó, ami összetettnek hangzik, ám egyáltalán nem az. Iskolai tanórák során az egy főre jutó szaktanári figyelem a csoport létszámától függően változó. Ezzel szemben a magánórákon a tanár figyelme egy tanulóra összpontosul, ami hatalmas segítséget, és érezhető különbséget jelent az iskolái órákhoz viszonyítva. Úgy alakíthatod az órákat, ahogyan szeretnéd, illetve, ahogy a tanulód kívánja. Tanítványod hálás lesz, rajongni fog érted, ajánl, mesél Rólad, így még több tanulóra tehetsz szert.

Vissza is kanyarodtunk a kapcsolatokhoz. Látod, milyen összetett ez az egész? S ha már itt tartunk, az emberismeretről is beszéljünk kicsit. Egy idő után rutint szerzel, tisztában leszel tanítványaid problémáival, hiszen azok rendszerint visszaköszönnek hasonlóságukban. A helyzeteket kiismerve, hamarosan egyfajta megoldásrendszert fogsz kialakítani magadban és hamarosan nem lesz olyan speciális igényű tanuló, akit ne tudnál tökéletesen, neki megfelelően felkészíteni.

Nagyon nem is húznám tovább a szót. De azért annyit még engedj meg, hogy kifejezzem abbéli véleményemet, milyen fontos is segíteni másokon. Ez egy olyan gesztus, ami kamatostól térül meg, méghozzá olyan helyzetekben, mikor nem is számítanál rá. A tanórák árát pedig felfoghatod egyfajta “kamatos kamatként”. Ám ne feledd, nem csak a pénzért csinálod! Segíteni másokon a legszebb és egyben legnemesebb gesztus a világon.